"It matters not where you came from, nor why you were selected. It matters only that you serve." - Inquisitor Serephus XII.
Nekiláttam az alapozásnak. Eddig ez olyan vidám dolgokat jelentett, mint vodka, pezsgő, taurin, stb. Furcsa érzés volt ezeket a csodálatos nedűket leváltani egyadag büdös fekete festékre.
Tulajdonképpen feketére maszatolni pár műanyagdarabot nem ördöngősség, sőt, gyermeki örömmel láttam neki. Az első ecsetvonások mindenféle vúúúvááát váltottak ki belőlem némi káromkodás helyett. Nem telt bele 10 perc, hogy szembesüljek az első dologgal, amit nem adtak a starterpackhoz... Szóval eléggé hiányzik egy asztalilámpa. Sajna természetes plafonfényben nem látszanak azok a részek, ahol ponthogy, éppencsak, hajszálnyi vastagon, mitnemondjak, megőrizte természetesen csábos szürke színét a műanyag, Ez amúgy az apróbb hajlatokban, nagyobb felületeken, recékben, egyenletesen sima részeken, tehát tulajdonképpen BÁRHOL előfordulhat. Szóval ehhez nem árt valami, ami fényes, közel van, és látsz tőle.
Szóval egy jóféle asztalilámpa. Ezt én most egy lávalámpa aljával pótlom, melyben jófajta spot-égő található. Ennek a hátrányai:
- Egyik kezedben a figura, másikban a spotlámpa. Fess.
- Mikor bekapcsolod háromból kétszer elvakítod magad, utánna pedig elég nehéz kiszúrni millis réseket.
Amúgy király cucc.
Lassan befejezem a harmadik figura feketítését. Az elsőt megpróbáltam a prospektus szerint kifesteni összeszerelt állapotban. Okok, feketének fekete lesz, de hogy kölünböző színűre így nem lehet festeni a részleteket, az tuti. Szétszerelve jól lehet őket festeni, és a festék is gyorsan szárad + nem fogja meg a kezet.
Eddig pozitív. Majd csinálok képet a festés különböző állapotairól. Csomó mindent írhatnék még, de beszárad a rohadt ecset...
